Műtők

Szomb. Okt. 02, 2010 2:10 pm

Rengeteg van belőle, jól felszereltek és pont úgy néznek ki, mint a műtők. Ritka az, amikor valamelyik üresen áll. 100-200 közötti számmal vannak jelölve, tehát így fejlécezzetek, ha többen is műtötök.

Szomb. Dec. 25, 2010 9:55 pm

*Nem megy azonnal a férfi után. Igazából meg se fordul a fejében a férfi után menni. Az öltözők felé tart, hogy levegye a fehér gúnyát és magához vegye a telefonját. Három nem fogadott hívás... azt hinné az ember lánya, hogy a vőlegénye hiányolja így szenteste, de nem; a szülei keresték, nyilván kellemes ünnepeket akartak kívánni és érdeklődni, mikor szándékozik egy szem lányuk őket meglátogatni.
Szusszanva pötyög egy válasz sms-t, melyben ezt meg is írja viszont, majd élete leendő párját is megpróbálja felhívni. De nem veszi fel, ő pedig eleinte csak poén szinten, azzal szuggerálja a telefont, hogy ha nem vevődik fel, bizony, az után a szemétláda doki után fog menni.
Ez odáig fajul, hogy léptei a "hetes", alias 107-es műtő felé viszik. Az előtt torpan meg.*
~ Utolsó lehetőséged szívem, hogy felvedd azt a nyamvadt telefont!~ *Szuggerálja és megnyomja a zöld hívógombot. Kicseng... de kinyomják. Erre ő meg anyázik (anyósozik) egyet, nem épp hozzá illőn. És ezt nyilván nem csak a néma folyosók hallják meg.*

Szomb. Dec. 25, 2010 10:10 pm

*Ő pedig kényelmesen berendezkedett már odabent, bár nem nagyon kellett külön pakolásznia, hiszen az ágy ott van. Nem a legkényelmesebb, de több a semminél. Köpenyét levette, összegyűrve tette be a feje alá és már le is hevert. Köpenye alatt egyébként fekete inget visel és egy egyszerű farmert. Cipőjétől már megszabadult, sőt, már fel is hevert a műtőasztalra. Bizony nyugalmát a káromkodás töri meg, a hangot azonnal felismeri, így meglepetten támasztja meg fejét és úgy tekint az ajtóra... vajon bejön-e a nő, rendkívül érdekli. Egyébként odabent sötét van.*

Szomb. Dec. 25, 2010 10:22 pm

*Be. Benyit, viszont a vaksötét miatt beljebb nem is lép. Nőies alakja kirajzolódik a bent levő számára a kinti háttérvilágításnak köszönhetően, mely ellensúlyozza a benti koromságot.
Angela pedig magában újra és újra felteszi a kérdést, mi a francot keres egyáltalán itt. Nem a vágy húzza ide, nem a szíve, egyszerűen a sértettség, az, hogy míg más a családjával, a kedvesével lehet a mai estén, addig az övé még annyira se képes felvenni a telefont, hogy fulladjon meg, vagy ilyesmi...*

Szomb. Dec. 25, 2010 10:32 pm

*Amikor látja kirajzolódni a nőt, azért beindul a fantáziája. Mégiscsak kellemes lesz a karácsony. Hangtalanul mászik le a műtőasztalról és indul meg mezítláb az ajtó felé, ahol a nő is tartózkodik. Nemes egyszerűséggel nyomja be halk kattanással a nő mögött az ajtót, másik karját Angela másik oldalán a falnál támasztja meg, ezzel körülvéve a főnök asszonyt. Egy pillanatig elgondolkozik rajta, hogy tegyen-e valami epés megjegyzést, de végül, csak megkísérli megcsókolni... nem épp finoman, inkább nevezné az ember tolakodónak, vagy erőszakosnak.*

Szomb. Dec. 25, 2010 10:41 pm

*Ahogy kattan az ajtó, és a férfi karjai szinte közrefogják, azokról felpillant a másik tekintetébe. Akaratlanul is hátrébb lép, háta az ajtónak feszül, ahogy már érkezik is a tolakodó, vad csók, melybe inkább van nyers, állatias vágy, mintsem érzéki szenvedély.
De a világ igazságtalan, Angie meg perpill sz*rik rá magasról, így nem ellenkezik a csók milyensége végett.*

Vas. Dec. 26, 2010 12:14 am

*Kezei szépen átkerülnek a nő derekára és immár saját csípőjével tartja sakkban a nő testét, szorítja az ajtóhoz. Csókjai szép lassan vándorolnak át vehemens, állati szenvedéllyel a nő nyaka irányába, miközben kezei már gyűrik is fel a nő felsőjét. Nem érez különösebben semmit a nő iránt, így az érzékiségnek itt nincs helye. Ennek ellenére férfi és alapvetően ilyen helyzetben a vágyak vezérlik, hangos szusszanások és forró a szapora, forró lehelet jelzi, hogy bizony őt teljesen magával ragadták ezek a vágyak.*

Vas. Júl. 24, 2011 6:50 pm

*Egyhangú sípolás vet véget a műtétnek, a beteg nem reagál az újraélesztésre, sem semmiféle befecskendezett modern csodának. A mellkas nyitva, a szív tökéletesen látható... és már nem ketyeg. Pedig Dr. Perry minden tőle telhetőt megtett, sőt, még annál is többet, utolsó erejéig küzdött a beteg életéért. Mikor már mindenki más feladta volna, akkor is próbálta újra összehúzódásra bírni az ernyedt szívizmokat. Végül rá kellett jönnie, hogy vállalkozása reménytelen, a 28 éves fiatal nő idejekorán eltávozott.*
- A halál időpontja 14 óra 23 perc. *Jelenti ki végül gyorsan és igyekezvén a lehető legérzelemmentesebben, ahogy ez egy profi sebésztől várható lenne. Majd szép lassan távoznak a rezidensek... gyakornokok. Az altató orvos is összepakol és a nővérek is rendbe szedik a helyet, végül a hullát is leviszik a hullaházba. Aztán már csak egyedül James marad a műtő előterében, persze a zöld köpenyben, ami még mindig véres, szája elől elvont maszkban. Már vagy negyed órája sikálja a kezét a mosdó fölött.
Ez a beteg jóval több volt egy egyszerű szívbeteg nőnél. A doki jelenlegi állapotából érezhető. Keserűen nézi a lefolyóba kavargó fertőtlenítős vizet.*

Vas. Júl. 24, 2011 7:08 pm

*Mi az, hogy Dr. Perry még nem jött ki a műtőből? A hozzátartozók - a folyosón masírozó Angelával ellentétben - még nem tudják a sajnálatos hírt, és a nővérek előzékenyen meghagyták annak közlését a doktor úr számára.
Ráérős főorvosnőnk úgy dönt, maga jár a dolog után.
Egyébként még műtősköpenyben leledzik, nyakában szórakozottan fityeg a lehúzott maszk. Haja lófarokba fogva, szorosan, hogy a sapka alatt se hulljon haja semerre. A sapkát egyébként elhagyta a másik műtőben. Ahogy hallotta, a kis páciens lassan már ébredezik is a kórtermében.
Hanem most más köti le a nő gondolatait, így csendesen nyit be a helyiségbe és lépdel a másik felé. Ha észreveszik, ha nem, nem szólal meg - előbb átnyúl a másik mellett és elzárja a csapot.*
- Ennél már nem lesz tisztább. *jegyzi meg, felpillantva a másikra. Arca keménynek, szigorúnak tetszik, tekintete mégis, akár az olvadt csokoládé... gondoskodón firtató, keserédes.*

Vas. Júl. 24, 2011 7:30 pm

*Dehogynem tudják, James megkérte az utolsó távozó rezidenst, hogy értesítse őket és mondja meg nekik, hogy rövidesen vele is beszélhetnek. //És egyébként is még a városban vettünk fáklyát XD//
Nem is néz a belépő nőre, talán észre sem veszi. Amikor Angela elzárja a csapot, ő maga megtámaszkodik a mosdó szélén, busa-fejét lehajtja, látszik hogy igen hirtelen kapkodja a levegőt. Eléggé a földhöz vágta ez a műtét, az biztos és nem csak azért mert öt órás volt, állt már végig többet is.*
- 10 éve volt a betegem... miattam utaztak ide Afrikából. *Mondja halkan, érezhető e feszültség a hangjából. Vagy ki fog törni... vagy... ki tudja. Egyébként halkan beszél, nem is tudna hangosabban, mert félő, hogy ordítana. Ez a biztos.*

Vas. Júl. 24, 2011 7:39 pm

* Könnyednek tetsző mozdulattal fordul meg, s támaszkodik a csap mellett háttal a falnak, úgy tekint a férfira fürkészőn.*
- James, ha valaki, akkor maga mindent megtett. *Súgja csendesen. Egyik kezével már nyúlna a másik kézfeje felé vigasztalón, de végül csak mintegy másik pályára állítva a mozdulatot, karba fonja másik karjával. A vele szemközt álló most a munkatársa, és nem a barátja. Nem kezelheti úgy, akármennyire is azt tenné szíve szerint.*
- Az alatt a tíz év alatt is minden tudását mozgósította, és azt a tíz évet is magának köszönheti... jól gondolom? Nem ismerem az esetet, sajnos. *Mintegy felkérés "keringőre", hogy a férfi kibeszélhessen magából mindent. A gyerekeknél hatásos...*

Vas. Júl. 24, 2011 7:59 pm

*Csak erőteljeset szusszant arra, hogy mindent megtett volna. Nem hogy megnyugtatná a nő próbálkozása, szemlátomást csak még jobban felhúzza. Hülye maximalista, biztos nem tett meg mindent. A kérdésre, ingerülten néz a nőre. Bizony ilyenkor nem szívesen lenne senki a nagy ember közelében.*
- Tizenkét műtétje volt, ebből hétszer az én műtőasztalomon feküdt. Kívülről tudom a gyógyszerallergiáit, a kórtörténetét, a családjával való kapcsolatát! Mindig megkért... minden egyes alkalommal, hogy mikor felébred, én legyek az első, akit meglát, mert akkor megnyugszik, hogy még életben van. És most is megígértem neki! Az istenit! *Először a keze lendül, de benne van a sebész-reflex, a kezet óvni kell, rúgás lesz belőle méghozzá a falba. Angie-től persze kellő távolságban. Még nem is érzi, hogy fájna... Egyébként csak kitört és nem csak a rúgással, hanem a hangerő is igencsak felment. Végül annak a falnak dől, amibe imént belerúgott.*

Vas. Júl. 24, 2011 8:07 pm

*Most mondaná, hogy nagy emberekhez van szokva, de... nem. Ennek ellenére meglepő mód nem riasztja meg a másik magasság-szélesség koordináta párosa. Hiszi, hogy James van annyira ép elméjű és kulturált, hogy nem rajta fogja a pillanatnyi dühét kitölteni.
Amikor azonban a másik a falba rúg, azért önkéntelenül is összerezzen. Hogy aztán fejét oldalt fordítva tekintsen a mellette hozzá hasonlóan a falat támasztóra.
Ajkai szóra nyílnak, helyette azonban csak finom, puha kezével lágyan átfogja a másik csuklóját, kézfejét. Vannak esetek, amikor nem segítenek a szavak, az embernek mégis jó, ha tudja, hogy vannak, akik mellette állnak.*

Vas. Júl. 24, 2011 8:23 pm

*Mélyeket lélegzik, próbál úrrá lenni tehetetlen dühén. Talán minden sebész volt már így, amikor elvesztett egy szívéhez közel álló beteget. A kezére kulcsolódó női kezet érzi, de fejét a falnak dönti és inkább felfelé bámul, nem néz le a nőre. Úgy fújtat mint egy megvadult bika, ez a legrosszabb, nem tehet semmit. Pár perc is eltelhet így. Végül légzése kezd helyreállni, fejét is lefelé fordítja a nőre.*
- Azt hiszem... beszélnem kell a családdal. *Mondja halkan, kissé zavartan, mintha most kelt volna fel egyfajta delíriumból. Kezd észhez térni.*

Vas. Júl. 24, 2011 8:34 pm

- Szeretnéd, hogy elkísérjelek? *pillant arcára a másiknak fürkészőn. S lám, eddig tartott a nagy magázódás, noha a pozíciójával járó tisztelet megőrzése érdekében igyekeznie kellene megőrizni a munkatársi viszont. Nem feltétlen az újdonsült orvos felé irányuló jó benyomás miatt...
Egyébként a kérdés csupán formai - el fogja kísérni a másikat, ha három lépéssel mögötte haladva, akkor úgy, ha mellette, akkor pedig úgy. Ebből kivételesen nem enged.*

Vas. Júl. 24, 2011 8:44 pm

- Nem, már jól vagyok. *Mondja gyorsan, kezét a nő vállára téve és ezzel egy kicsit odébb is tessékelve maga elől, hogy egyszerűen ellépjen mellette, de egyelőre nem távolodik el.*
- Nagyon köszönöm... Dr. Rodriguez. *Biccent egyet, gyorsan lekapj magáról a műtősköpenyt és visszaveszi a fehéret, aztán ha a nő nem tartja fel, akkor ki is sántikál a műtőből. Megy és beszél a családdal.*

Vas. Júl. 24, 2011 8:57 pm

*Ahogy a másik lépne el mellőle, úgy lépne el ő is előle, de ezzel azt éri el, hogy pontosan egyszerre lépnek egy irányba. Éppen ezért nem is kell nagyon arrébb tessékelni, ellép a másik mellett.*
- Angela. Vagy Angie, amelyik szimpatikusabb. *Még halvány mosolyszerűt is megenged magának, de gyorsan rá kell jönnie, hogy ez nem épp az a helyzet, amiben így lehetne viselkedni. De hogy is? Nos, a saját szavaival élve a csitris lenne a szó, ami rá illik. Brrr...
Persze, ettől még botor mód a másik karja után kap finoman, egy pillanatra megállítva. Ezen maga is láthatóan megilletődik, így csak egy:*
- Bocsánat. Menjen csak. *Keretében lép is egy aprót hátra. Pfff... még a végén Giginek lesz igaza, pedig tényleg csak poénból nyögte be múltkor, hogy ő "látta meg előbb" a jó kiállású újdonsült dokit a kórház 'lankás legelőin'.*

Műtők

Műtők

Re: Műtők

Re: Műtők

Re: Műtők

Re: Műtők

Re: Műtők

Re: Műtők

Re: Műtők

Re: Műtők

Re: Műtők

Re: Műtők

Re: Műtők

Re: Műtők

Re: Műtők

Re: Műtők

Re: Műtők

Re: Műtők

Re: Műtők