Takeo Nakamura

-- Név: Nakamura Takeo (Takeo = erős, mint a bambusznád)
-- Születési dátum, hely:1983. július 06. Tokió, Japán
-- Kor: 27 év
-- Nem: férfi
-- Anyja neve: Nitta Ayame
-- Származás: japán
-- Lakóhely: 216. Lombard street, San Francisco, California, 94111, USA
-- Családi állapot: egyedülálló
-- Munkahely: St. Luke's Clinic, rezidens




-- Magasság:163 cm
-- Testsúly: ~72-73 kg
-- Hajszín: Fekete
-- Szeme színe: Fekete
-- Betegség: rövidlátó (kontaktlencsével,szemüveggel korrigálható)
-- Vércsoport: AB Rh.:negatív
-- Donor: igen


Alacsonyabb az átlagnál, mint a keleti emberek általában. Bőrszíne világos, már-már sárgás árnyalatú, vonásai kétségtelenül keletiek, azon belül is a japán szigetországon élők sajátosságait viseli magán.
Húzott vágású szemei sötétek, akárcsak félhosszú, általában kuszán felzselézett haja.
Öltözködését tekintve az egyszerű, lazán elegáns vonalat képviseli. Tagadhatatlanul érződik már viseletén is némi „nerd-ség” és erre nem csak orrán csücsülő szemüvege (melyet folyton tologat, ha ideges valamiért), hanem a sportcipő-kockás ing felett kapucnis pulcsi és hasonló kombók is rájátszanak.
Kisfiús mosolya, elővillanó rizsfogai mégis megtörik a „zseni”-imázst. És azt kapod, amit a mosoly sugall… egy kedves, felettébb okos embert, aki ugyan néha képes elragadtatni magát és olyanokról beszélni, hogy csak pislogsz… de aztán apró meghajlás keretében elnézést kér és visszakanyarodik a beszélgetés eredeti fonalához.
Logikus, racionális személy, céljáért kitart, mert kiskora óta dúl benne némi bizonyítási vágy apja iránt. A család, a tradíciók ugyanis nagyon fontosak számára.
Az alá beosztott gyakornokok sorsát is nagyon szívén viseli, de remek együttműködő képessége, jó szervező és helyzetátlátó képessége végett nem is szokott sem rá, sem a gyakornokaira panasz lenni.
Már kiskorában megmutatkozott nagyszerű elméje, remek emlékezőtehetsége és logikai kétsége. Mindezt nemcsak szakmájában, de az életben is kamatoztatja többnyire… de vannak olyan területek, melyeket egyszerűen nem lehet puszta logikával értelmezni, átlátni.

Takeonak könnyű dolga volt kiskorában, hisz mind pénzügyileg jól álltak, mind társadalmilag elismert helyen állt családja, nem kellett nélkülözniük soha.
Ennek ellenére nem kényeztették el a leendő örököst – édesapja mindig emlékeztette fiát arra, ahonnét ő jött és küzdötte fel magát a jelenlegi helyzetére – habitusuknak, vallásuknak megfelelő szellemben nevelték a fiúcskát.
Apja nagykövet, édesanyja édesanyja tanult szakmáját tekintve egyszerű tanárnő volt, de érthető okokból nem dolgozott. Fiukat tanította, segítette és persze férjét igyekezett támogatni mindenben. Szinte elvárt volt, hogy a fiú a biológia, kémia és társadalomismeret mellett idegen nyelvekből is átlagon felül teljesítsen, ami nem volt könnyű, hisz rengeteget utazott a kis család. De Takeo igyekezett eleget tenni engedelmesen eme „kötelességének”.
Már általános iskolás korában nem egy versenyen ért el szép helyezéseket, mely tendencia gimnáziumi évei alatt tovább folyatódott. Ekkor járt először egyedül, szülei nélkül Amerikában is – ösztöndíjjal fél évet tanult San Franciscoban.
Nyilván nem érezték nevelésük fáradalmait hiábavalónak a szülei, mikor a közoktatásból kikerülve Takeo a Yale-re jelentkezett, orvosi képzésre. Azon belül is inkább a legapróbb, mégis talán egyik legmeghatározóbb elemei érdekelték az emberi testnek; így lett választott iránya a gének tudománya valamivel később.
Tanulmányai végeztével ugyanis nem ment haza Japánba, hanem San Franciscoban kezdte meg gyakornoki éveit a St. Luke klinikán. Ekkor ismerte meg a számára lehető legbájosabb, legszebb teremtményt a földön egy pszichiáternő személyében. Persze, senkinek se vallaná be, hogy a nő személye is szerepet játszik abban, hogy „itt ragadt” Amerikában. Holott már ha csak látja elsuhanni a folyosón, vagy az étkezőben ebédelni, kapásból szebb a napja…

Jelenleg rezidensi tevékenységei mellett azért sokat utazik szülőhazája és jelenlegi életének színtere között, hisz nem egy kutatási projekt résztvevője. Na meg idősödő szüleivel is tartja a kapcsolatot, ha zsúfolt napirendje engedi, rendes fiú módjára meg is látogatja őket.